Az egyensúly felbomlása természetes normál gyásznál is, de a legmegterhelőbb a gyermek, vagy kisbaba, magzat elvesztése egy család, szülő számára. 

 

A bűntudat szinte elengedhetetlenül megjelenik a korai magzatvesztéskor, vagy a szülés körüli újszülött halál esetében, és ez alól azok sem kivételek, akik tudatosan odafigyelve, kellő gondossággal viselték várandósságukat. Az anyák – és az apák is!  – segítségre szorulnak, hogy az ilyen és ehhez hasonló érzéseik reális mederbe terelődjenek.

Fontos a veszteség kapcsán felmerülő érzelmek felismerése, megélése, amely a sikeres megküzdést segíti. Az elismert és feldolgozott veszteségélmény fontos a születendő gyermek jólléte, a kiegyensúlyozott és egészséges szülő-gyermek kapcsolat szempontjából is.  A babavesztés hátterében is megjelenthetnek saját elakadások, feldolgozatlan veszteségek, gyermekkori traumák, így a szülők saját terheiket még tovább nehezítve adhatják tovább a következő generációnak. 

 

A szülőpár gyakran izolálódik családon, baráti körön belül is. Sokat jelent a sikeres megküzdésben saját igényeik, szükségleteik felismerése, és a környezettel való kommunikáció. Mind az egyéni-,valamint párokkal való közös gyászmunka az érzelmek mellett fókuszál azokra a megküzdési eszköztárra, melyek átsegíthetik és megerősíthetik a szülőpárt a veszteségélményen.